Idén volt szerencsém egy igazi, hiteles képregényfesztiválhoz. Miért érzem ezt igazibbnak, mint bármit, amit akár itthon, akár a tengerentúlon képregényfesztiválnak hívnak? Mert hiteles volt a tekintetben, hogy valóban a képregényről szólt és csak egészen minimálisan kapcsolódott hozzá bármi más, még az animáció is, mint rokonműfaj.

Nem a képregényfilmekről szólt, nem a kapcsolódó külső programokban kellett keresni az érdekességet, hanem maga a fesztivál adta. Akik mindezt lehetővé tették, valójában nem a szervezők és résztvevők voltak, hanem a valódi érdeklődést mutató látogatók, akik bizony több, mint 100 ezres nagyságrendű masszív tömegként keresték fel a fesztivál területét.

Brüsszel szereti a képregényt. Tele van vele a város, az utca. Nem a legújabb Tesco hirdetést látod óriásplakáton, hanem a legfrissebb BD megjelenést. A tűzfalakra nem Coca- Cola reklám van felfestve, hanem Thorgal, vagy Spirou. A mi csapatunk a Le Scorpionnal díszített tűzfalú házban évezhette Brüsszel kényelmét a Balassi Intézet meghívására, akik idén először tették lehetővé Magyarország és a magyar alkotók számára, hogy megjelenhessenek a fesztiválon kiállítóként, és képviselhessék az országot csapatként. Friz Zoli jól bejáratott Comic Jam workshopját vittük magunkkal a Magyar Képregény Szövetség tagjainak kiállítása mellett és bártan kijelenthetem: nagy sikert aratott a Jam és a kiállítás is. Rengeteg látogatónk volt az Intézet által támogatott EUNIC sátorban, ahol európai nemzetek alkotói törültek egy csapatba, és prezentálták kisebb, nagyobb piacuk legjavát. A látogatók nagy jövés- menésben nem restelltek beülni mellénk rajzolni egy kört. Zoli Comic Jam-e; aminek a lényege az, hogy elkezdünk rajzolni, vagy megírni egy oldalt, majd továbbadjuk; a gyerekektől egészen a nyugdíjas korúakig vonzotta a közönséget. Sokan több órát munkálkodtak velünk egy- egy oldalon, vagy akár kettőn, szép számmal szaporítva a falra kitett kész oldalakat, emelve ezzel a magyar csapat és az EUNIC sátor fényét.

Remek multikulturális közönséggel találkoztunk, akik rajonganak a francia- belga képregényekért. Szeretik és ismerik ezeket a köteteket, láthatóan a kultúrájuk egyik komoly összetevője a BD- jelenség a maga árnyalataival és hozadékaival együtt. Minden erről árulkodik a városban: a képregénymúzeum, az utcák falaira festett jelképes képregényfigurák, a rengeteg képregénybolt, a művészellátók (ahol tökéletesen tudják, mi kell a képregényrajzolónak és van is nekik belőle!…A pénztárcánk nagy bánatára :D) és az emberek. Mert ők erről ugyanúgy beszélgetnek veled, mint bármi másról, a legtermészetesebb témaként kezelve a képregényt, mint kulturális jelenséget. Nem egy velünk jammelő szülő említette, hogy ők bizony képregény olvasnak a gyerekkel lefekvés előtt, vagy, hogy a gyerek azt kér valamilyen alkalomra, vagy éppen a szülő vette meg magának a kedvence legújabb kötetét. Tökéletesen tisztában vannak a figurák nevével, történetével, ki írja és miért is fontos nekik az adott történet, vagy karakter. Bizony bőven jobban tudták, mint mi. Hiszen bármennyire is nyitottak vagyunk rá, legalább is mi, képregényesek, sajnos kevés ér el ide hozzánk az ő piacukról. Pedig lenne mit olvasgatni bőven, mert a belga piac óriási, megdöbbentően nagy és sokszínű. Mi pedig voltunk olyan szerencsések, hogy több oldaláról is belekóstolhattunk: mint képregényolvasó a rengeteg standon és képregényboltban, mint alkotó, a rajzasztal mellett, egy klassz, háromnapos workshop keretein belül, és a szerkesztők előtt a portfolió bemutatón, és mint kívülálló… Mert bármennyire is ezzel foglalkozunk nagyrészt, ez egy olyan piac, amit csak benne felnőve lehet talán átlátni. Hiszen ez egy idegen kulturális közeg valójában, ahol a képregény, mint műfaj elképesztően populáris.

Jó volt ezt látni és megtapasztalni. Ez úton köszönöm meg a lehetőséget a Brüsszeli Balassi Intézet munkatársainak, és útitársaimnak, a Képregény Szövetség nagyatyjának, Bayer Tóninak, a minket életben tartó asszisztensünknek, Handzó Csillának, és jammertársaimnak, Fritz Zolinak és Erhardt Domonkosnak, akik megtiszteltek azzal, hogy csatlakozhattam hozzájuk a rajzos kúltúrmisszióban. És végül köszönet illet minden látogatót és résztvevőt a brüsszeli Féte de la BD-ről.

Remélem jövőre veletek, vagy akár többekkel ;) ugyanitt, egy még nagyívűbb workshoppal és kiállítással találkozunk és örvendeztetjük meg a nagyérdeműt. Mert megérdemlik. ;)

Tondora Judit