Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogyan készült a Detektívregény videoklip, annak rajzolója, vagyis az én szememmel. Tamás egy korábbi posztban már jól bemutatta, hogyan készülnek általában az illusztrációk, és talán nem meglepő, ha azt mondom, lényegében itt sincs szó másról. Tulajdonképpen 52 darab különálló illusztrációról beszélhetünk, amelyek egymás után helyezve mégis egy történetet mesélnek el, nagyjából úgy, mint egy képregényben. A legnagyobb különbség talán mégis az, hogy míg egy képregényben megengedett, hogy néhány rajz kicsit egyszerűbb legyen a többinél, addig itt mindegyik illusztrációnak önmagában is teljes értékűnek kellett lennie, sem a hátterek, sem a figurák kidolgozottságán nem volt érdemes spórolni, mert sérült volna a képek közti folyamatosság érzése, amire a filmes hatás elérése érdekében végig törekedtünk.

A munkafolyamat szintén a képregénykészítés menetéhez volt hasonló. Tamás először egy rövid cselekményvázlatot (szinopszist) írt, majd a dal hosszához és üteméhez igazítva jelenetekre bontotta azt. Ez volt a tulajdonképpeni forgatókönyv, ami minden egyes képkocka leírását tartalmazta. Én ez alapján gyors vázlatokat készítettem, hogy lássuk, nagyjából hogy fognak kinézni az egyes rajzok. Ezeket elküldtem ellenőrzésre, és vártam Tamás meglátásait/javaslatait, illetve jóváhagyását.

Csak ez után következett a letisztultabb vonalú, kidolgozott vázlat, ami viszont már csak nekem „szólt”, saját magam számára készült a kihúzás fázisa előtt, újból megvitatni nem volt szükséges. Ez a fajta vázlat már jóval több hasonlóságot mutat a végleges rajzzal. Persze még az itt lefektetett dolgokban is történhet változás, amire jó példa a rosszfiú gonosz mosolyra húzódó szája a második vázlaton, amit a kész rajzon inkább mogorva arckifejezésre cseréltem, hogy kihangsúlyozzuk, a két fickó valójában nem gonosz, hanem egyszerűen csak a munkáját végzi. A főhős barátjának arcán is megfigyelhető egy kis változás: úgy ítéltem meg, hogy a vázlaton túlságosan is magánál van ahhoz képest, hogy most zuhant ki egy bérház ablakán, márpedig én inkább azt szerettem volna, ha a néző számára egyértelmű, hogy a halál küszöbén áll, mert csak így érthető, miért hagyja őt magára a főhős a következő képen.

A következő lépés a kihúzás, ami a vázlat letisztázását, a vonalak végső elhelyezését és a fekete felületek kitöltését jelenti. A rajz ekkor ölt szilárd formát, szerkezetileg készen van, és ha őszinték akarunk lenni, többé-kevésbé ebben a formában is megállja már a helyét.

Az utolsó lépés a szürkeárnyalatos színezés, ami sokkal inkább térbe helyezi a tárgyakat és az alakokat, kijelöli a fényes és árnyékos területeket, egyszóval élettelibbé teszi a rajzot. Emellett remélhetőleg felidézi a régi fekete-fehér film noirok és gengszterfilmek képi hangulatát, nem utolsó sorban pedig egységes látványvilágot ad a klipnek.

Az egyetlen dolog, amiben a folyamat eltér a hagyományos illusztrációkészítéstől, hogy a klipben látható mozgások eléréséhez az összes rajzot előtérre és háttérre kellett bontani. Ez annyiban jelentett plusz feladatot, hogy a háttérnek azokat a részeit is meg kellett rajzolni, amelyeket az előtérben lévő figurák vagy tárgyak amúgy kitakarnának. Így aztán mindegyik illusztráció két, egymásra illeszthető rétegből áll, amelyeket Tamás az animálás során kedve szerint csúsztathatott ide-oda. A legnagyobb kihívást és a munka legkreatívabb részét számomra egyértelműen az jelentette, hogy érthető, a történet előrehaladását szolgáló rajzokat készítsek, miközben végig szem előtt kellett tartanom előtér és háttér kontrasztját, ami csak bizonyos kompozíciós és képi megoldásokat tett lehetővé.

Az én feladatom az illusztrációk elkészítésével le is zárult, innentől Tamáson volt a sor, hogy egy kis mozgatással életet leheljen a képsorozatba, és hogy összehangolja azt a zenével. A régi kópiák minőségét idéző szűrő is az utómunka során került a rajzokra, és szívesen mondanám, hogy hazavágta vele az egész addigi munkámat, de hazudnék, mert ettől érzésem szerint csak még izgalmasabb, rétegzettebb, és összességében talán kevésbé „steril” lett a képi világ.

A végeredmény itt megtekinthető:
Detektívregény

Oravecz Gergő